Piski csata
„Ha elvész a híd, elvész Erdély.”
– Bem József
A piski csata története
Bem József tábornok, az erdélyi szabad hadsereg fővezére, 1848 decemberében 20-án indult erdélyi hadjáratára, előbb Kolozsvárt szabadítja fel, majd az észkertélyben folynak a harcok. A szabad honvéd csapatok Nagyszebenig nyomulnak előre, de ott erős ellenállásba ütköznek, visszavonulásra kényszerülnek, ugyanis Puchner Antal erdélyi császári katonai parancsnok, orosz seregek behívására kényszerítette a szász és román komitékat. Miután a cári csapatok megszállták Nagyszebent és Brassót, a császári hadtest Bem szabad csapatai ellen indult és február 4-én, Vízakna mellett
jelentős győzelmet aratott. A súlyos vereség után Bem tábornoknak csak 1500 embere és néhány ágyúja maradt, és visszavonult nyugat felé.
A következő feladat a császári hadak megállítása volt, mielőtt azok kijutnak az Alföldre a Maros mentén. A honvédcsapatok február 8-án Piski mellett foglalták el állásaikat, hogy megvédjék a Sztrigy folyó felett épült fahidat.
A Piski ütközet 1849 február 9.-én, már 6 óra előtt elkezdődött, ekkor dördültek el az első ágyúlövések. Hamarosan megkezdődött az egész vonalon a harc. 9 óra tájban indult meg az ellenséges gyalogság a 40 méteres híd ellen (a hidat Kemény Farkas katonái védték). A 11. honvédegységet leszorították a hídról. Majd a magyar csapatok szuronyrohamot indítottak a visszafoglalására. Ebbe a kavarodásba érkezett Czetz János ezredes csapataival. Czetz János a magyar ágyúk előnyös felállításával foglalatoskodott. Ezután a átcsoportosított lövegek tüzet nyitottak, majd a meglepett osztrákok hátrálni kezdtek.
10 óra környékén érkezett Bem tábornok a csatatérre. Amikor látta a csapatai sikerét, parancsot adott a 11. és 55. zászlóaljnak, hogy foglalják el Piski magaslatait. A császáriak ekkor már az egész frontvonalon visszavonulóban voltak a Piski mögötti magaslatokra.
Az ellenséget üldöző magyar csapatok középpontjában a Mátyás-huszárok támadták az ellenséges lovasságot, de hirtelen megtorpantak amikor császári vadászok rejtekhelyeikből tüzet nyitottak rájuk. A huszárok meghátráltak, velük együtt a mögöttük előnyomuló bihari lovasok is így tettek. Eközben az 55. zászlóaljnak elfogyott a lőszere, és amikor észrevették, hogy a bajtársaik visszavonulnak ők is meghátráltak.
Puchner ezt látva ellentámadást indított. Bem tábornok megdöbbent, hogy már győztesnek hitt ütközet visszájára fordult. De gyorsan intézkedett és a híd mögött felállított a két székely zászlóaljt és lovasságot, amelyek útját állták a menekülőknek. Alig fél óra alatt ismét csatarendbe állította a hadtestet.
A császáriak igen meglepődtek amikor egy előnyösen felállított csapattal találták magukat szemben a híd túloldalán. A harc ismét fellángolt, de a császáriak nem tudtak nagyobb kárt tenni a magyar csatarendben, így a ütközetet a erdélyi szabad csapatok nyerték, a híd megmenekült.
